Most még...

Most is érzem a halálszagot a hálóban. Pár napja még húsleves illat terjengett a homályos szobában, örültünk, hogy ettél belőle pár kanállal. Mama fellelkesedett, most már biztosan erőre kapsz majd, fiam, meglátod; a húsleves mindent meggyógyít, gyermekkorodban is mindig ezzel kúráltalak ki - mondta kedvesen az ágyadnál ülve, és olyan meggyőződéssel beszélt, mintha nem is rákról lenne szó, csak egy kis nátháról.

Még mindig égve hagyjuk a folyosón a villanyt, hogy beszűrődjön némi világosság az éjszaka sötétjébe. Féltél. Látni akartad a fényt a lecsukott szemhéjakon át. Régen nem féltél semmitől.

Én féltem - a halottaktól. Most már tudom, hogy alaptalanul. A halott békésen pihen, nem bánt senkit. A haldokló viszont annál ijesztőbb. Még hallom a hörgést, a fuldokló démoni zajt, mely beteg tüdődet gyötörte könyörtelenül. Melyeket hetekig szürcsölt magába a falakon a repedezett vakolat. Most csend van, mégis hallom az üvöltve tátogó némaságot.

Még érzem az ujjaimon a hideg verítéket, mely lecsapódott a testeden, s mely könnyekkel keveredett. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy minek a könnyei ezek. A szomorúságnak, hogy véget ért egy élet, vagy a megkönnyebbülésnek, hogy véget ért egy hónapokon át tartó rémálom.

.....................................................................................................................................................................................................

Búvárkodás a múltban c. stílusgyakorlaton született a mű a 2022 júniusában Zsámbékon megrendezett Kreatív írás táborban.